Azok a csodálatos nagyszülők! Kihallgattam a trolin egy csodálatos nagypapát, ahogy a tíz hónap körüli kis unokájának beszélt.

Kihallgattam a trolin egy csodálatos nagypapát, ahogy a tíz hónap körüli kis unokájának beszélt. Tíz percig utaztam velük, addig folyamatosan kommentálta a mellettünk elhaladó látványt. Most felmegyünk a felüljárón (közben mutatja a kezével), majd le, ott mennek a vonatok a síneken, látod milyen hosszú? Hallod? Dudál a vonat. Az meg ott az állatkert. Ott már voltunk. Van nagy víziló, hosszú nyakú zsiráf. Iszol egy kis vizet? Eszembe jutott, hogy mennyire más egy nagyszülői szeretet, mint a szülői.

Azt szokták mondani, hogy a nagyszülők már felelősség nélkül szeretnek. Ez azt jelenti, hogy az ő szeretetüket – amit jobb lenne inkább az imádat jelzővel illetni – már nem befolyásolja a felelősség. Nem nekik kell felnevelni, megnevelni, etetni, altatni, öltöztetni, iskolázni a gyereket, az már az ő gyerekük, vagyis az unoka szüleinek a gondja. A nagyszülőknek már csak a felhőtlen szeretet marad, nem nyomja semmi gond a vállukat az unokájukkal kapcsolatban.

Ha én megyek haza a gyerekkel az oviból, akkor általában sietünk. Nincs időnk másfél órát sétálni hazafelé, mert vacsoráznunk kell, van másik gyerekem is, akinek szüksége lehet rám, be kell még ugrani a postára, elhozni a levelet, beindítani a mosást, válaszolni pár e-mailre. A péntek délutánunk és a szombati nap a miénk, akkor nem rohanunk sehova. Van persze lelkiismeret-furdalásom, de józan ésszel belátom, hogy a nap csak huszonnégy órából áll, és abba sajnos sok nem túl kellemes dolognak is bele kell férnie.

A nagyszülők viszont mindig ráérnek.

• Velük át lehet sétálni úgy a parkon, hogy minden egyes gesztenyét fehér folttal lefelé fordítunk, majd vissza.
• Náluk lehet mosogatni a mosogatóban akkor is, ha a mosogatógép gyorsabb, és eltörik pár pohár.
• A nagypapáknak mindenük van a garázsban, és meg is mutatják, sőt kölcsön is adják azokat.
• A nagyinál lehet délig aludni, majd ágyba kapni a reggelit. Persze a legjobb reggelit, akár minden nap bundás kenyeret habos kakaóval.
• A nagyinál mindig van szörp, soha nem kell vizet inni.
• A nagyi nindzsaként ugrik be a bokorba, ha törött szárnyú madarat vagy sündisznót látunk, és megfogja nekünk, majd engedi, hogy meggyógyítsuk, és addig is a kamrában lakjon.
• A nagypapa akkor is megtanít a legmagasabb fára felmászni, ha ő már csak lentről segíthet.
• A nagyszülők az elsők, akik meglátogatják az újszülötteket a kórházban, és még aznap ültetnek egy fát a nagy nap emlékére, amiről olyan jó beszélgetni.
• A nagymamák fiókjában mindig akad pár csodálatos bizsu a kislány unokák legnagyobb örömére.
• A nagymamának eszébe se jut, hogy a vattacukor beleragadhat bárki hajába, és hogy a cukor rossz a fogaknak.

Olvassa tovább a cikket a Nők Lapjában