Melyek az egyértelmű jelei annak, ha a kisgyermeknek krónikus székrekedése van? Mitől alakulhat ki a szándékos székletvisszatartás gyerekeknél? Mit nem szabad tenni, ha a gyerekeknél ez a probléma áll fenn, és mi az, ami valóban segíthet? A gyermekkori krónikus székrekedésről pszichológus szakértőnket kérdeztük.
Sok szülő, nagyszülő számára érthetetlen, hogy miért nem akar a kisgyermek kakilni. Ez a tünet rövid idő alatt tudattalanul is olyan eszközzé válhat a gyermek kezében, mellyel hatalmas kihívás elé állítja szüleit, akik ettől a végsőkig tehetetlennek érezhetik magukat.
A krónikus székrekedés az enkoprezis 3. típusa, mely sokkal több gyermeket érint, mint gondolnánk. A háttérben számos ok állhat, például helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, gyógyszer mellékhatás, szervi okok, de gyakran a gyermek lelkében keresendő a probléma - most ez utóbbiról beszélt a pszichológus.
Klári így írta le a vele történteket:
„Először nem is értettük, mi baja a kicsinek. Korábban is székrekedéses volt, mégis mindig kakilt, most meg sehogyan sem tudjuk rávenni. Próbálkoztunk már hashajtóval, kúppal, mindenfélével, de csak egyre rosszabb lett a helyzet! Székletét 7 napig tartja most már. Látom, hogy nagy baj van, de nem tudom, hogy segíthetnék neki. Egyszerűen NEM AKAR KAKILNI! Fél, hogy fájni fog. Minden napunk ezzel telik...”
Sok család életét mérgezi meg a mindennapi harc: a szülő vagy nagyszülő azt akarja, hogy gyermeke kakiljon, ő viszont nem akar. Nagy meccs ez, de jó ha tudjuk, a felnőttek ezt nem nyerhetik meg! Ám nagyszülőként is sokat segítheted unokádat, hogy túllendüljön ezen az időszakon.
A kulcs a gyermek szorongásának a feloldása, feszültségeinek levezetése: ha a háttérben álló okokat sikerül felderíteni, és megszüntetni, akkor a gyermek székletvisszatartása is oldódni fog.
Milyen tünetei vannak a krónikus székrekedésnek a gyerekeknél?
- korábban is volt székrekedése,
- semmiképpen sem akar WC-re menni, bilizni, pelusba kakilni,
- kakilási inger esetén addig szorítja vissza, amíg elmúlik az inger,
- alsóneműje foltos az átszivárgó béltartalomtól,
- sok mindentől fél, szorong,
- széklettartása befolyásolja az elalvást, és a napi teendőket is, a gyermek szinte mindig ezzel van elfoglalva.
A szülők, nagyszülők tehetetlennek érzik magukat, úgy érzik, nem tudnak a gyermeknek segíteni.
Fontos, hogy minél hamarabb figyeljünk fel erre a viselkedésre, ne várjuk meg, amíg a tünet rögzül.
Milyen lelki okok állhatnak a háttérben?
Ha erőltetik a szobatisztaságot
Sokszor a gyermek még idegrendszerileg nem érett, de a család már szeretné, hogy ne kelljen pelust hordani. Előfordul, hogy az óvodai beiratkozás miatt válik sürgőssé a gyermek szobatisztává válása.
Fontos azonban tudni, hogy ezt nem lehet siettetni. Ha erőltetjük, sürgetjük a folyamatot, azzal a gyermeknek lelki sérüléseket okozunk, mely később valamilyen zavar formájában megnyilvánulhat.
Óvodai beszoktatás miatti szorongás
Az anyától való elválás a gyermekek számára nagy szorongással jár. Vannak akik ezen hamar túljutnak, mások valamilyen testi-lelki tünetet produkálnak, például bepisilnek, bekakilnak, elalvási nehézségek jelentkeznek. Ha ezek a tünetek nem múlnak el, sőt fokozódnak, mindenképp érdemes pszichológushoz fordulni.
Elfojtott indulatok, szorongásra való hajlam
Ebben az esetben a tünet lényege, hogy a gyermek elfojtja az indulatait. Szorong, magában tartja a feszültséget. Előidézheti: az anyától elválás, vagy kistestvér születése, egyéb traumatizáló életesemények.
A szorongásra való hajlam öröklődik is, és utánzással is elsajátítja a gyermek a szülő hozzáállását, problémamegoldását. Sajnos a szorongó szülők gyermeke is szorongó lesz bizonyos mértékig.
Bármi is áll a háttérben, a tünetet komolyan kell venni, ugyanis hosszútávon szervi problémákat is okozhat. Aki sokáig tartogatja a székletét, annak előbb-utóbb tényleg fájdalmas lesz a vécézés, az inger elfojtása lelassítja az emésztési folyamatokat, kitágulhat a végbél, és folyamatos hasfájást, puffadást eredményezhet.
Mit NE tegyünk, ha a gyermeknek székrekedési gondjai vannak?
Ne szidjuk, ne szégyenítsük meg a tünete miatt! Ő ezt NEM TUDATOSAN csinálja, ez egy tünete valaminek.
Ne akarjunk mindenáron segíteni! A folyamatos hashajtózás, kúpozás, beöntés káros lehet a szervezetére, és csak a gyermek ellenállását fokozza. A külső beavatkozások kiveszik a gyermek kezéből a kontrollt, azt érezheti, ő valamit nagyon nem tud megcsinálni. Ettől önbizalma is nagymértékben sérülhet.
Ne erőltessük a gyermek bilizését, kakilását.
A túl sok figyelem, a tünettel való túlzott foglalkozás csak a szorongást fokozza a gyermekben.
Ne dicsérjük agyon, ha végre kakil! Közöljük vele, hogy örülünk, de ez a természetes. Látja, milyen ügyes volt, hogy le tudta győzni a félelmét. (Fontos, hogy megerősítsük mindenben, amiben ügyes.)
Hogyan segíthetünk a kisgyereknek, ha már észleljük a tüneteket?
Igyekezzünk a háttérben lévő okokat minél hamarabb, és hatékonyabban feltérképezni.
Fogadjuk el, hogy a gyermek székletvisszatartása egy tünet, mely egy háttérben meghúzódó problémára utal.
Beszélgessünk vele! Mondjuk el neki, hogy mindenki kakil, minden nap. Mi nem tudunk helyette kakilni, ez az övé, neki kell kinyomnia. Elmondhatjuk, lerajzolhatjuk a táplálék útját a szánktól a végbélig, hogy tudja, mi hogyan működik a testében.
Mondjuk el neki, hogy nem baj, ha haragszik ránk! Az a jó, ha ki tudja fejezni haragját, nemtetszését. A túlzottan szorongó gyermek nem kiabál, nem toporzékol, csendben magába fojt minden indulatot. Segítenünk kell, hogy az érzelmek, természetesen megfelelő keretek között utat törhessenek maguknak. (Pl. ha nagyon dühös, kiáltson nagyot, vagy dobbantson, vagy vágjon valamit földhöz, püföljön párnát, stb.).
Fontosak azok a tevékenységek, melyeket felszabadultan végez, pl. játszótéren csúszás-mászás, trambulinban ugrálás, szaladgálás, éneklés, táncolás.
A kaki elfogadását segítheti a gyurmázás, festés, homokozás. (Sok gyermeket zavar, hogy piszkos, büdös a kakija, esetleg a mi reakcióinkat építette be – ezeket érdemes feloldani).
Ilyenkor fokozódhat az anyához való ragaszkodás. Ezt viseljük el, engedjük meg. Szorongásukat ilyenkor az édesanya közelsége, szeretete, elfogadása oldja a leghatékonyabban.
Ha a (mintául szolgáló) szülő vagy nagyszülő is szorong, hasznos lehet valamilyen szorongásoldó technika (pl. relaxáció, autogén tréning) elsajátítása, és mindennapos alkalmazása, akár a gyermekkel együtt.
Hasznos lehet A láthatatlan fonal c. mese (író: Patrice Karst), és a relaxációs mesekönyvek.
Láthatjuk, hogy mennyire összetett ez a széklet-visszatartási probléma a kisgyermekeknél. Fontos tudni, hogy ha nem sikerül otthon megoldanunk a problémát, mindenképp és minél előbb forduljunk pszichológushoz! A szakember megtanítja a relaxálás technikáját, és játékterápiával segít feloldani az elfojtott indulatokat, feszültségeket. És nem utolsósorban nevelési tanácsokkal látja el a szülőket.
Ne szégyelljünk segítséget kérni, hiszen a gyermek testi-lelki egészsége a tét!
Szerző: Dr. Árvainé Koczok Márta
Fotó: FreeDigitalPhotos
